oviváró

Lassan vége a nyárnak,már gyülekeznek a fecskék a villanydróton.Ülök a kertben egy jó kis kapálgatás után, hirtelen rám kiált valaki.

-Óvónéni szia, mikor  jössz oviba?-ja, persze, most szabadságon vagyok.

-Már csak ötöt kell aludni, és ott vagyok!-kiáltom vissza.-Tán hiányzom?-kérdezem.

-Igen, nagyon!-int még, és elszáguld.

SZÓVAL MI IS AZ A BESZOKTATÁS? Mármint hogy kinek?

A kiscsoportot kezdő apró gyereknek, vagy a nyaralásból jövő középsősnek, vagy az 1 hónap alatt ugrásszerűen megváltozó nagynak, vagy uram'bocsá az óvónőnek, akinek megváltozhatnak a körülményei egy nyár alatt?

Ne várjatok tőlem száraz szöveget.Nem tudálékosságra törekszem, inkább beszélgetésre.

Mi az utóbbi időben úgy vettük észre, hogy a beszoktatás a megállapított 2-3 hét, egy hónap helyett lassan egy évig is eltarthat.Nem arról van szó, hogy most sír a gyerek, vagy nem, összetettebb dolog, úgy gondolom.Közel 30 éves pályafutásom alatt az utóbbi időben az én észrevételem szerint a beszoktatásban lévő gyerekek két véglete alakult ki.Az egyik, amelyik a végsőkig ragaszkodik a szülőhöz, és szinte egész évben naponta közelharcot vív a szülővel, és a másik, aki szinte azonnal "beszokik, és akiről később kiderül, sem a társaihoz, sem az óvónőjéhez nincs különösebb kötődése.Pedig ez lenne az alapja az óvodai életnek..Úgy gondolom, ez a zűrös világ rányomja bélyegét a gyerekek idegrendszerére, így vagy úgy, de egyik sem jó.Egyre kevesebb idő jut rájuk, ha dolgozik a szülő, azért, ha nem, meg azért.

És akkor lehet visszadobni a labdát, mind a szülőnek, mind az iskolának.

KIÉ IS A GYEREK?

Az Óvódai nevelési program kimondja:A gyermek nevelése ELSŐSORBAN A SZÜLŐ/CSALÁD/JOGA ÉS KÖTELESSÉGE.Akkor miről is beszélünk?

Mert akár akarjuk, akár nem, igen, a szélsőséges viselkedések tömeges megjelenése már a beszoktatás terén is azt jelenti: BAJ VAN A GYEREKNEVELÉSSEL.

NEM A GYEREKKEL! -A GYEREKNEVELÉSSEL.

Manapság divat arról beszélni,hogy nehezen kezelhető, hiperaktív, stb. Lehet, de megkérdezzük a gyereket, hogy Ő mit is akar valójában? Van idő otthon, az óvódában meghallgatni, mi foglalkoztatja, mi bántja, mi történt vele?

Nincs.Ezért beszoktatás alatt és utána,  nagyon fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a kontaktust a gyerekkel.Azt a pontot, ahol megnyílik.EGY KULCS A LÉLEKHEZ.

"Szemedbe nézek, látom benne a fényt.-Szeretsz engem?-kérded.

Látod a lelkem tiszta és törékeny.Nem mérgezte métely.-

Ne félj-mondom, s karom kitárom.

Megvédelek, átölellek, látod?-s tied vagyok egészen.