oviváró

Sajnos, egyre több panasz érkezik a szülők részéről, hogy nem bírnak a gyerekekkel.Való igaz, az új generáció más.A gyerekek önállóbbak, öntörvényűek, úgy tesznek, mintha nem hallanának, nyüzsögnek, idegesítve a szülőket.

Kérdezik:Óvónéni, nincs tán valami baja? Hiperaktív ez a gyerek.

Elviszik ide-oda, megvizsgálják, esetleg gyógyszeres kezelést kap.DE, kérdem én, megkérdezik-e a szülőt mit csinál otthon a gyerekével.Mert panaszkodni nagyon könnyű.

Mi is az a hiperaktivitás, és egyáltalán létezik-e ?

Hiperaktivitásnak, hiperaktívnak a figyelemzavaros vagy egyéb pszichiátriai zavarral küzdő gyermeket szokták tekinteni.Azokat a gyerekeket, akiknek hosszabb ideig nem lehet a figyelmét lekötni, mással foglalkoznak, izegnek-mozognak.

Eredeti jelentését tekintve, a hiperaktív olyan személyiség, aki átlagosnál több cselekvési kedvvel, energiával rendelkezik.Manapság lassan népbetegségként emlegetik, rendellenességnek.

A túlhajszolt szülő számára, vagy az inkább otthon ráérőssebb szülő számára nagyon fárasztó lehet az ilyen gyerek, megpróbálják az átlagosságba kényszeríteni, ezzel azt érik el, hogy még izgágábbá válik.

Viszont be kell vallani, a probléma létezik, de legfontosabb lenne inkább a kiváltó okot megtalálni, és úgy kezelni, mint rögtön gyógyszerekkel tömni az ilyen gyereket.

1990-es években megszületett szavazás útján a mentális zavarokkal küzdő gyermek,, és rövid időn belül szerte a világban, így Magyarországon is ugrásszerűen megnőtt a számuk,..

1991-ben állami támogatással kidolgoztak olyan eljárásokat, melyekkel ki lehet szűrni és diagnosztizálni ezt a rendellenességet.Egy évtizeddel később a mentális zavarral küzdő gyerekek száma ugrásszerűen megnőtt, amelyekre a gyerekeknek tudatbefolyásoló, gyakran kábítószernek minősülő szereket kell szedniük.